B.u.Rock Feszt beszámoló 2010.07.03.

2010. július 3. Berettyóújfalu – Keleti B.u.Rock Fesztivál

Ha valaki elkezd zenélni és már jó ideje mozog ebben a közegben, akarva-akaratlanul is szeretné megmutatni az ismerősöknek, ismeretleneknek, hogy a település, régió határain kívül is terem nagyon-nagyon sok jó zene.
Amikor Berettyóújfalu városa – nagyon okosan – belehelyezte a Keleti B.u.Rock fesztivál elképzelését az egyik pályázatába, akkor még senki sem gondolta, hogy ez valóban meg is fog valósulni. Ám láss csodát, összejött és elindult az a hosszú, néha gyötrelmes folyamat, amit mi szervezésnek hívunk.
Panaszkodni nem szeretnék, hiszen ne csinálja az, aki nem akarja, de néha tényleg óriási a bürokrácia hálója, az emberek értetlensége stb., amin igencsak nehéz átjutni. Szerencsére mindent időben sikerült elvégezni, leegyeztetni, így nem maradt semmi akadálya annak, hogy július 3-án egy jó hangulatú kis napot hozzunk össze.
Próbáltuk úgy összeállítani a feszt fellépőinek névsorát, hogy a metalon belül mindenki megtalálja a maga érdeklődési körét, irányzatát.

Elsőként a szentendrei Conan's First Date lépett a színpadra, ahol komplett fény- és hangtechnika várta őket. Ha egyszerűen szeretném leírni a zenéjüket, akkor azt mondanám, hogy jófajta death metal, rengeteg Type O Negative behatással. Magukról is annyit írtak, hogy nem akarják megváltani a világot, de aki a riffgazdag zenéket kedveli, az nem fog csalódni. Így is volt, vagyis lett volna, ha nem csak tízen nézzük meg a műsorukat. Kicsit szomorú is voltam, hogy mennyire kongott a tér. A fiúk ettől függetlenül korrekten letolták a műsorukat, amiért külön hála nekik.
http://www.youtube.com/watch?v=z7lm3qLhaWc

Amikor a szegedi Real Lies-t ajánlották a figyelmembe, akkor odaírták, hogy grunge. Számomra ez a megnevezés mára már egy olyan gyűjtőfogalommá nőtte ki magát, mint pl. a metalcore, vagy az alternatív. Szinte mindent és mindenkit be lehet tuszkolni valahova, csak az értelmét nem látom.
Szervezői teendőimből fakadóan nem tudtam végighallgatni a produkciót, de ami azért nekem átjött, hogy ez nem egy szokványos grunge, rock keverék. Annál több. Jó néhányan egyből azt mondták, hogy az Isten Háta Mögött elevenedik meg előttük. Itt is megvan az érzelemgazdag, színfestő zene és a gondolatiság a szövegekben. Én azonban nem húznék ilyen könnyen párhuzamot a két együttes között. Szerintem a Real Lies-t nem kell sehova sorolni, csak simán hallgatni és élvezni.

Vl 45 – Budapest. Pár éve, hogy először találkoztam a nevükkel, majd a zenéjükkel, később pedig egy képi anyagukkal (http://www.youtube.com/watch?v=Gkgt1TNekt4). Mit mondjak, egyből szimpatikusak lettek, hiszen köztudomású, hogy csípem ezt a stoner, southern rock/metal vonalat. Nem is lehetett kérdés, hogy itt a helyük. Amit lehet, kihoznak ebből a stílusból és Dávid nagyon jó énektémákat hoz a kiváló alapokra. Továbbra is azt fájlaltam inkább, hogy a közönség jelenléte nem zavarta össze a fellépő együttest.
Lehet, hogy én vagyok bolond (és nem annyira fociőrült, mint egyesek), de egyszerűen nem tudom, mit lehet még azért tenni, hogy Bihar rámozduljon egy zenei rendezvényre? Ezen a ponton szinte kilátástalannak láttam a küzdelmet, hogy valamit adhassunk az embereknek. Ingyenes rendezvény a város szívében, jó zenekarok, full hangerő. Kell ennél több? Úgy látszik, igen.

Az est legtávolabbról érkezője címet a veszprémi Pigs Might Fly zenekar vitte el. Nem először teszik már tiszteletüket nálunk, így sokan ismerősként üdvözölhették az együttest. Mert láss csodát, mintha egy varázsütés történt volna, megjelent a közönség. Megjelent és egyből félházat produkált. A srácokra annyit szokás mondani, hogy nu metalt játszanak, de szerintem ez annál azért árnyaltabb, hogy ennyivel elintézzük ezt a kérdést. Úgy gondolom, hogy kezdetben valóban a nu metal vonulat volt rájuk jellemző, de az idő múlása érződik a zenéjükön. Több elem is felfedezhető, ami más irányzatokat juttat eszünkbe, így a sablonos behelyezgetés, skatulyázás igencsak komoly nehézségekbe ütközik. És ami nem utolsó szempont egy színpadon álló zenekarnál: a közönség vette a zenéjüket. Miről álmodhat még egy zenekar? 10 rekesz sörről, de az más kérdés, hehe.

Amikor megszűnt a berettyóújfalui Pluto, akkor már mondták a tagok (Kornél, Krisztián, Karesz), hogy nem adják fel és csinálnak egy új együttest, más zenei irányultsággal. Gondoltam magamban, persze, persze, majd hiszem, ha látom. És tessék. A Hope to Believe mára egy iszonyatosan jó koncertzenekarrá nőtte ki magát. Az együttes tagjai tudják, hogy mit szeretnének és be is járják azt az utat, amit ehhez kell. Az mindenképp említésre méltó, hogy Marci érkezése sokat lendített a zenekaron, hiszen ebbe a zenébe kell a két gitár, itt nagyon nehéz egyedül játszani, kell a telítettség, kell egy ritmusgitár riffelése. Annak meg különösen örülök, hogy a szövegek – számomra – fontos dolgokat fogalmaznak meg: össze- és kitartás, tisztesség, becsület. Ha a hardcore ennyire van jelen a zenéjükben, akkor is piros pont érte. Azt kell, hogy mondjam, csak ilyen mentalitású, hozzáállású együttesekre lenne szüksége a mai magyar undergroundnak és akkor talán nem haldokolna annyira minden. Ami még ezenkívül feltétlenül érdekes lehet: a HTB megmutatta, hogy Keletről is el lehet jutni a vérkeringésbe, csak akarat és kitartás kérdése az egész.

A székesfehérvári Stiff Bastard meghívását annak köszönhette, hogy több mint két éve Pestre kellett költöznöm és ezt kihasználva folyamatosan jártam a klubokat egy jó kis koncertért. Ha ők voltak terítéken mindig megpróbáltam eljutni, mert nagyon karaj kis koncertzenét tolnak. Lemezen sem rossz, sőt, de élőben az igazi. Plusz Ricsi tényleg egy igazi frontember a maga beleszarós attitűdjével együtt. Jöttek, láttak, győztek. Röviden ennyivel el is intézhetném az egészet. Élőben iszonyat arcbamászó a zenéjük és a jókor kicsikart feldolgozás (Sick of it All – Uprising Nation) pedig hab volt a tortán. Ez volt az első újfalui koncertjük, de nem az utolsó. 2010. november 6-án (szombat), a Parola Pinceklubban lépnek fel a gyomaendrődi Nasmith és a helyi Abiocore társaságában.

A sort – az egész napos rohangálást – mi zártuk. Nagyszínpad, nagyszínpad. Egy együttes mindig jól érzi magát, ha nem azon kell agyalni, hogy miként próbáljon meg elférni azon a területen, amit sok helyen színpadnak csúfolnak. Itt ezzel nem volt probléma, most kényelmesen lehetett mozogni és nem kellett attól tartani, hogy egymás szájába dugjuk a gitárnyelet.
Sok számos, hosszú programmal készültünk, hála annak, hogy Tomi mára már mindent fúj kívülről. Vele nemcsak erősödött az Abiocore, hanem színesedett is, hiszen azonkívül, hogy jól dobol még látványban is tesz hozzá a zenekar megjelenéséhez, mivel neki egyedül van annyi haja mint az együttes többi tagjának összesen.
Az elején próbáltunk egy kis trükköt belecsempészni az indulásba, nem tudjuk milyen sikerrel. Számunkra nagy meglepetés volt, hogy amikor felnyomták a fényeket, kb. félház figyelt minket, majd indult az őrlés. A műsort próbáltuk úgy felépíteni, hogy a lendület végig egy szinten maradjon, néha-néha egy kis pihenővel és talán sikerült is. Szabályosan élveztük a bulit, most minden klappolt, ami érezhető is volt a teljesítményünkön.
Azt sem felejthetjük el, hogy végre sikerült eljátszanunk élőben az új számunkat (Árral szemben), amit még lehet kóstolgatni, ízlelgetni, mert errefelé halad az Abiocore.
A 12+1 szám tökéletes mennyiség volt, reméljük, hogy senkiben sem maradt hiányérzet.

Amikor elindultunk azon az úton, hogy összehozzuk ezt az egy napos kis témát, arra törekedtünk, hogy olyan zenekarok jöjjenek el hozzánk, akik amúgy nem jutnának el ebbe a térségbe. Próbáltuk a zenei stílusokat is összehangolni, kapjon mindenki mindenből, ne maradjon hiányérzet.
Külön meg szeretném köszönni a Hope to Believe és az Abiocore zenekarok önzetlen segítségét, munkáját, nélkülük ez a buli sem ment volna le. Talán már csak mi maradtunk egymásnak és ezt érdemes megbecsülni.
Mondhatnám, írhatnám, hogy jövőre ugyanekkor ugyanitt, de ez még nagyon távoli és ígérgetni nem szeret az ember (vagyis én nem). Törekszünk, bizakodunk, írogatunk, hátha.
Annyit kérnék mindenkitől, hogy akinek tetszett ez a nap, az jelezze felénk, hogy az erkölcsi tartáson túl fel tudjunk mutatni egy olyan bázist, akikért megéri fesztet szervezni.


Boss